Jelenarchívum Search

photograph

A büszkeség porba hull

1 pp 1990

Ez a történt a múlt század hetvenes éveiben esett meg, amikor Magyarországra bejött a James Fonda által fémjelzett aerobic. Énnekem borzasztóan tetszett ez a mozgásforma, beiratkoztam és szorgalmasan jártam is. Egyszer valami dolgom volt a városban, autóval mentem. Akkoriban volt egy 105-ös Skodánk. A Piac utca és a Csapó utca sarkán lámpa volt, meg kellett állni, de nem csak én álltam meg, de az autóm is leállt. Hiába próbálkoztam az újraindítással nem sikerült. Mit volt mit tennem, mire a következő zöld

#16372

photograph

A családdal a vadasparkban

1 pp 2004

Valamikor 2004 vagy 2005 környékén az egyik nyári hétvégén fogtuk magunkat édesanyámmal, nagymamámmal és unokatestvéreimmel, majd elmentünk a Marcali melletti vadasparkba, hogy állatokat lássunk. Indulás előtt felkaptam a napraforgó sárga szettemet, a hozzáillő sapkával és megindultunk. Amikor megérkeztünk és kifizettünk a belépőket anyukám első dolga volt, hogy valami állatok számára fogyasztható nasit vegyen hármunknak, amellyel etetni tudjuk a vadaspark lakóit. Az első állat amivel találkoztunk, valami s

#12393

photograph

A csalánméreg ereje

1 pp 2022

2022 nyarán Flórával Athénból kihajóztunk egy kis szigetre strandolni. A kikötés után pokoli melegben kellett átsétálni a sziget túloldalára, az „ideális” öbölbe. Az úton kicsit nyűglődtünk, de a hely, ahová érkeztünk, megérte a nyűglődést: nyugis öböl, kies táj, langyos tenger. És kevés ember: inkább helyiek, nem turisták. Gyors lepakolás után mentünk fürdeni. Szaladt utánunk egy ember, hogy halló, halló, figyeljünk, mert medúzák vannak a vízben. Nem tilos fürdeni, csak óvatosan. OK. Első blikkre nem tűnt

#5701

photograph

A dinnyepalánták fölé húzott fóliáknál

1 pp 1990

Ez a kép a fóliasátraknál készült, Jólántapusztában, a fóliát a dinnyepalánták fölé húztuk ki, a melegágyak fölé. A kemence kívülről fűtötte a fóliát, egy csőrendszer vitte be a meleget a fóliába. A föld a téeszhez tartozott, ahol szintén sokat dolgoztak, kit hova parancsoltak éppen. A fő munka Inkén a krumpliföldeken volt, de nem csak azzal volt munka.

#17438

photograph

A dédi háza

1 pp 2020

2020 nyarán a családom úgy döntött, hogy megválik dédnagymamám telkétől. A dédiről csak halvány emlékeim vannak, hiszen mindössze négy éves voltam, amikor elhunyt. A telek és a ház is rengeteg változáson esett át az utóbbi 80 évben. Három generáció gyermekkorát és nosztalgiáját őrzi a bejárat melletti almafa, a méhkasok helye és az éjjelente hallható szarvasbőgés. A képet 2020. szeptember 26-án készítettem. Ezen a napon ürítettük ki a házat, hogy továbbadjuk azt a következő tulajdonosainak. A telek jelenleg

#13167

photograph

A farosok

1 pp 1991

1990. A rendszerváltás után még megmaradtak a Téeszek, ennek idejéről származó ez a kép, mi voltunk a “farosok”. Ez azt jelentette, hogy a krumplit szedtük, amit emberi vagy állati fogyasztásra használtunk fel. A kombájn után többen mentünk, ami kiesett, azt is folyamatában szedtük össze. A földben maradt, kisarjázott krumplit sokszor értékesítettük, vittük a piacra. Az inkei krumplinak nagyon jó híre volt, Jugoszláviába, Horvátországba is innen vitték ki. Bárcsak lenne még, most is szívesen ennénk! Én ered

#17333

photograph

A francia kaland

1 pp 2023

Még középiskolában szerveztek nekünk egy utazást ahova lehetett jelentkezni Franciaországba. Specifikusan a francia partra ahol városokon keresztül áthaladva tapasztaltuk meg a francia tengert. Végigmentünk a városokon ,ahol a gyönyörű panorámában gyönyörködhedtünk a hosszú busz utak után. Minden olyan más volt a tengert nézni bámulatos. Ez a panoráma kép nice-ben készült ahol felmentünk a hegy tetelyére egy hosszadalmas lépcsőn. Soha nem fogom elfelejteni a remek emlékeket amiket a barátaimmal szereztem e

#16403

photograph

A fényképezés kalandja

1 pp 1998

1998-ban fél évet Rómában laktam, azt hiszem, ez volt életem egyik legnagyobb kalandja, több okból is. Az egyetem után nemigen tudtam elképzelni, hogy munkába állok, és amúgy is olaszul akartam beszélgetni olaszokkal. Utazni is akartam, világot látni, nyilván. Akkoriban nem volt még napi gyakorlat egy-két félévet vagy egy egész képzést külföldi egyetemen tölteni, ha nem voltak gazdag szüleid, kint élő rokonaid, keresett szakmád vagy egy jó ösztöndíjad, bébiszitterként lehetett hosszabb időre külföldre menni

#7876

photograph

A hegyeink

1 pp 2025

A Déli-Kárpátokhoz tartozó Retyezát hegység a családi- és a személyes kronológiám keresztmetszetében helyezkedik el. A szüleim gimnazista éveikben sokat jártak ide, később pedig velem és a testvéreimmel is vissza-vissza térnek. Gyermekként elemi erővel hat rám minden, amit egy-egy ilyen kiránduláson látok, hallok és érzek. A menedékházak biztonsága, állandó félelem a medvéktől, pár fokos patakvízben gátépítés, frissen szedett áfonya cukorral megszórva, amit egy román néni ad nekem. Aztán ahogy növünk, egy

#13289

photograph

A hiányzó buszjegy

1 pp 2022

Te talán tudod , de mi történik, ha Olaszországban megbüntettek minket a buszon és nem fizetjük be? – írtam rá pánikolva a világutazó nagybátyámra, akitől azt reméltem talán tudja a választ. A barátnőimmel mikor Pennabilliben jártunk egy performatív fesztiválon( Artisti In Piazza | Festival Internazionale di Arti Performative) csak nem vettünk buszjegyet és 60 euróra megbírságoltak minket fejenként, amely akkor megfelelt a havi fizetésem felének. Sári barátnőm, aki ott lakott már vagy egy fél éve, esküdött

#5883

photograph

A játék

1 pp 2024

A történetemhez két képet választottam, amiken a barátaimmal kártyázunk. A képeket egy barátnőm készítette, aki megnyerte a kártyajátékot, amit játszottunk, így előbb kiszállt abból. Azért esett erre a két képre a választásom, mert úgy gondolom, hogy a privát fotó egy sajátos csoportjába esnek. Nem dokumentálás vagy emlékezés céljából készültek, nem is azért, hogy meg legyenek osztva valamilyen platformon (egészen eddig ez nem is történt meg), hanem csupán a játék céljából. A telefonnal való fotózás lehetős

#12959

photograph

A kenyai öt vad

1 pp 2009

2008-ban Kenyába utaztunk a családommal, mert megnyertem a Zebra Co. Ltd. pályázatát (amelynek a lényege az volt, hogy rajzolj egy zebrát és találkozz a zebrával az élőhelyén) . Az útra nem kocsival mentünk, mégis ehhez a kampányhoz tudnám leginkább kapcsolni, hiszen életemben először ekkor láttam tengert (helyesebben mondva: óceánt). Nagyon izgultunk az utazás előtt, azért is mert hiába voltunk beoltva a húgommal mindketten bárányhimlősek lettünk. Így sokáig az is kérdés volt hogy utazhatunk-e. Ekkor tíz é

#6136

Survos folio core type search

Jelenarchívum

Filters

A büszkeség porba hull

A családdal a vadasparkban

A csalánméreg ereje

A dinnyepalánták fölé húzott fóliáknál

A dédi háza

A farosok

A francia kaland

A fényképezés kalandja

A hegyeink

A hiányzó buszjegy

A játék

A kenyai öt vad