Jelenarchívum Search

photograph

Az első repülés izgalma, egyedül, felnőttként?

1 pp 2023

2023 elején 21 éves lettem. Kezdtem úgy érezni, hogy tényleg felnőttem, külön költöztem a szüleimtől, szerelmes voltam, dolgoztam, egyetemre jártam. De a nyár végére összezuhant a kis világom. Szakítottam a barátommal, visszaköltöztem a szüleimhez, ingáztam az egyetemre, nem éreztem jól magam, nem találtam a helyemet. Csak ki akartam szakadni az új élethelyzetemből, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Ekkor egy elmaradt egyetemi előadás helyett elkezdtem böngészni és utazásokat keresni, messzebb a városomtól

#13424

photograph

Az eperfa ünnep

1 pp 2025

Az Eperfa-ünnep: Nagyharsányi lakos vagyok, a kilencvenes években költöztem Kisharsányba. A képem 2025-ből, az első Eperfa-ünnepről van. A program lényege az volt, hogy mindenki választhatott egy fát, amit felöltöztet. Ez a Kisharsányi 100 éves eperfa-sorról emlékezett meg. Az eperfából készítettünk lekvárt, dzsemet, szörpöt és persze a lényeget, pálinkát. A legvégén koccintottunk közösen, amiről a csoportkép is szól. Minden résztvevő kapott a nyakába eperfa-levélből fűzött láncot is. Végén közös vacsora vo

#17176

photograph

Az ezüst szatyor

1 pp 2022

2022 karácsony este 11 óra után kaptam a szomszédomtól egy sms-t, hogy nincs-e kedvem velük tartani egy éjféli misére. Egy görög katolikus templomba indultunk, bár egyikünk sem tartozik ehhez a felekezethez. Kerékpárral mentünk; az idő szerencsére enyhe volt, az utcák pedig üresek, így bátran tekertünk az út közepén. A szertartásra kissé késve érkeztünk, de még tartott: a templomi tér, a fények, és az orgonával kísért énekek miatt nosztalgikus hangulom lett. A mise után nem azonnal indultunk haza, J. javasl

#18343

photograph

Az idő urai

1 pp 2021

Rajongok a 80-as 90-es évek sci-fi filmjeiért. Talán generációs adottság, de egyébként is van egyfajta játékos báj a tikkasztó, nyári szünidőben repetitív játszott, kissé túlfüstölt filmjeleneteknek, ahol például Marty Mcfly rátapos a DeLorean gázpedáljára Nike sneakerében. Mikor ez a fotó készült épp anyósomhoz tartottam Nagyvisnyóról Csernelybe, az egyetlen rozoga műúton, ami elvezet Borsodba. Imádott Nissanom aznap sem hagyott cserben. Boldogan robogott alattam, mert ritkán fordul elő, hogy kettesben vág

#8234

photograph

Az ipolyi zsiványok

1 pp 2019

Az evezőtáborba az egyik barátnőm hívott, a sokadik fárasztó egyetemi nap után. Szinte a semmiből az egyik duplaóránk utáni szünetben ezt kérdezte: ,,Van kedved evezni egy hétig? Velem meg pár barátommal? Vicces lesz! Mivel sosem voltam még hasonlón igent mondtam. A táborra szinte alig volt felkészülési időnk, igyekeztem minden kézikönyvet elolvasni, ruhát és ételt pakolni az útra. Elérkezett a nagy nap. A Keleti pályaudvarról indultunk, az egyik fiú már foglalt nekünk kajakokat. Menetrend: napközben evezé

#6472

photograph

Az ismeretlen masina

1 pp 2024

Egy este a Bakáts téren álltunk meg, hogy Baltazár barátunk visszakaphassa kölcsönadott masináját egy másik cimborától. Az eset érdekessége, hogy amikor megérkezett az eszköz és a kövezetre helyezték, egyre több ismeretlen ember gyűlt oda hozzánk kíváncsian, hogy mi is ez az ismeretlen masina. Balti viccből nem deklarálta az igazságot, hanem felkérte a jelenlévőket, hogy tippeljék meg mi lehet ez. Volt aki tanácstalan volt, egyesek lézeres szerkezetnek hitték, mások többen azt gondolták, hogy valamifajta sp

#10603

photograph

Az utolsó nap

1 pp 2025

Az erdei iskola utolsó napja. Ezen a napon az osztállyal egy kiránduláson vettünk részt Dobogókőn. A helyszínre való megérkezés után egy vendéglőben megebédeltünk, majd ezután megkezdődött a túra. A túra végén egy sziklákkal körülvett völgyecskében kötöttünk ki, ahol a diákoknak egy prezentációt kellett tartani a hét eseményeiről. Hat csoportba voltunk osztva és a többi csapat bemutatója közben a völgy körüli sziklákon egy kis felfedezőútra mentem. Aztán miután a bemutatók után visszatértünk a buszhoz, a ha

#12321

photograph

Az érme két oldala

1 pp 2023

Minden ember életében a család nagyon fontos. Unokákkal közösen már nehéz összehozni a családot, olyan programot, amiben mindenki részt vesz. Az én képeim 2023-ból, Korfu szigetéről van. A menyem és a fiai még soha nem volt a tengernél, repülőn sem ültek soha korábban, mi pedig már jártunk ott a 80-as években. Június 26-án a nagyobbik fiamnak a születésnapját ünnepeltük, aki vak. Ekkor a homokból építettünk fel tortát neki közösen, és a tengerparton ünnepeltünk. Van nálunk egy kifejezés erre, azt mondjuk ne

#17165

photograph

Az óbányai évzárás

1 pp 2024

Kiskorom óta minden év december 30-án túrázunk egyet Óbánya környékén barátokkal. Egy nagyobb csapat Hosszúhetényből érkezik a Zengőn át, míg mi általában bent a völgyben maradunk, végül mind az óbányai kocsmában találkozunk három óra körül. A tavalyi túra azért maradt emlékezetes, mert bár régóta ez volt a legrövidebb, elég mozgalmasra sikerült. Összesen talán kilenc kilométert sikerült sétálnunk a jeges patakon és a térdig érő havon át. Eljutottunk egy vadászlesig, ahova megpróbáltuk a képen látható Füge

#14102

photograph

Azok a 90' évek

1 pp 1994

Lufi, fagyi, dodgem és minden mi jó. Ezekből az összetevőkből alkották meg a szüreti fesztivált Szekszárdon a 90' években. Természetesen az alkalomhoz illően mindenki a legszínesebb úgynevezett "susogós melegítő"-jébe bújva tisztelgett eme nemes alkalomnak. Így mentek a dolgok akkoriban :) Ui.: Még az sem kizárt, hogy vattacukor is volt

#15158

photograph

Azori szépség

1 pp 2024

Egy kedves barátommal Rózsa Gáborral 2024 szilveszteri időszakát valami különleges helyen szerettük volna tölteni, így esett a vàlasztás az Azori szigetek egyik kisebb szigetére Terceirára. Már voltam a legnagyobb szigeten és nagyon tetszett a miliő, Gábornak meg egy régi barátja ezen a szigeten él ugyhogy felvette vele a kapcsolatot és ő örült neki ha meglátogatjuk. Eredetileg több szigetet is szerettünk volna megnézni de mint kiderült hajójáratok csak a turistaszezonban vannak így erről letettünk. Két h

#14427

photograph

Babahordozás

1 pp 2014

Számomra a hordozás visszakapcsolódás egy archaikus egyszerűséghez. Amikor megszülettek a gyermekeim, a köztünk lévő távolság szinte elviselhetetlen volt. Az, hogy a testemen hordozhattam őket, segített lelassítani ezt az eltávolodást, és időt adott, hogy valóban megérkezzünk ebbe az új kapcsolódásba. Egyszerre adott biztonságot és kontrollérzetet, miközben éberré és mélyen ellazulttá tett. A hordozás számomra végül nemcsak kettőnkről szólt, hanem egy közösséghez és egy hivatáshoz is elvezetett.

#15353

Survos folio core type search

Jelenarchívum

Filters

Az első repülés izgalma, egyedül, felnőttként?

Az eperfa ünnep

Az ezüst szatyor

Az idő urai

Az ipolyi zsiványok

Az ismeretlen masina

Az utolsó nap

Az érme két oldala

Az óbányai évzárás

Azok a 90' évek

Azori szépség

Babahordozás